Időjárásálló acél szénacél

Vállalati környezet{0}}Gnee Garden

Az időjárásálló acél egy alacsony szén-dioxid-kibocsátású acélötvözet, amelyet úgy fejlesztettek ki, hogy rozsdaszerű megjelenést hozzon létre az elemeknek való évekig tartó expozíció után, festés nélkül.

Nagy szilárdságú acél

Kémiai összetételük alapján az acélokat három fő csoportba sorolják: szénacélok, gyengén ötvözött acélok és erősen ötvözött acélok. Az acél fő alkotóeleme a vas, egy olyan fém, amely tiszta állapotában nem sokkal keményebb a réznél. A széntartalom beállítása a legegyszerűbb módja az acél mechanikai tulajdonságainak megváltoztatásának. Más ötvözőelemek hozzáadása lehetővé teszi az acél magasabb hőmérsékleten történő megeresztését is, ami jobb hajlékonyságot eredményez a keménység vagy a szilárdság változása nélkül. Világszerte több ezer közzétett, bejegyzett vagy szabványosított acélminőség létezik, változó kémiai összetétellel. Mindezek a különböző típusú acélok számos lehetséges hőkezeléssel, mikroszerkezettel, hidegalakítási körülményekkel, formákkal és felületkezeléssel rendelkeznek. A jól ismert rozsdamentes acél jól ismert példa.

Időjárásálló acél

Az időjárásálló acélok a legkorábbiak a jelenleg elérhető nagy szilárdságú, gyengén ötvözött acélok hat kategóriája közül. Az időjárásálló acélok a legerősebb acélok, és négy-nyolcszor jobban ellenállnak a légköri korróziónak, mint a hagyományos lágyacélok. Az időjárásálló acélok egyedülálló tulajdonsága, hogy a szabadban való kitettség következtében vékony barna patina képződik, amely megjelenésében, összetételében és szerkezetében különbözik a többi patinatípustól. Idővel ez a patina narancssárgává, majd vörösesbarnává válik a nedvesítés és a szárítás állandó ciklusa során. Egy év expozíció után, különösen városi környezetben, a patina sötétbarna színűvé válik.